ISTVÁNFFY ZSÓFIA vagyok, permakultúrás kerttervező, kertépítő, a budakeszi SLOWGARDEN megálmodója, három gyerek édesanyja.
Régi álmom vált valóra, amikor 2020-ban elindítottam a vállalkozásomat, mert végre hivatásszerűen hozzájárulhatok természetes kertek megalkotásához.
Az évek során permakultúrás, kerttervezési, kertépítési és – fenntartási, biokertészeti és speciálisan évelőkre vonatkozó ismereteket szereztem gazdasági diplomám mellé.
2020 óta több tucatnyi kert átalakulásában segédkeztem tanácsadóként, tervezőként vagy kivitelezőként.
2021 óta rendszeres szerzője vagyok a Kertbarát Magazinnak. A természetes, környezetkímélő kertészkedést népszerűsítő cikkeimet és könyvajánlóimat a honlap Média füle alatt olvashatod.
Miközben igyekszem követni a nemzetközi trendeket, az idegennyelvű szakirodalmat, a legfőbb inspirációm a Természet.
Lenyűgöz a növények csendes és intelligens létezése, meditatív ereje és főképpen változatos szépsége. A pompás kerti fajták mellett nagy kedvenceim a szerény vadvirágok, melyek sok esetben gyógynövényként funkcionálnak.
Azt gondolom, hogy egy kert akkor igazán szép és jó, ha nem kiszorítja, hanem éppen integrálja a természetes növénytakaró elemeit.
Angol és francia nyelven is rendelkezésedre állok.
FARKAS SZILVIA vagyok, kamarai jogosultsággal rendelkező tájépítész mérnök, permakultúrás szemléletű tervező.
Utóbbi éveim meghatározó élménye volt a 2023 nyarán elvégzett permakultúrás tervezői képzés (MAPER PDC), ahol Zsófit is megismertem. Örömmel fedeztük fel, hogy hasonló a szemléletünk, mindketten Budakesziről jöttünk, és a kéthetes visnyeszéplaki tábor után közös új szenvedélyünk lett: a permakultúra.
Korábban tájépítészként terveztem zöldfelületeket és természetközeli játszótereket Angliában, itthon kutatóintézetnél, kerttervező és kertépítő cégeknél valamint mérnökirodában is dolgoztam. Kapcsolatba kerültem a Zöldebb Városokért mozgalommal is.
Idővel azt tapasztaltam, hogy túlbonyolított és elidegenedett világunkban a tervezés sokszor ellentmondásokkal terhelt kompromisszumkereséssé vált. Felbillent az egyensúly. Egyre inkább szükség van arra, hogy újra a természet részének tekintsük magunkat és azt is, amit létrehozunk.
A kertek megfigyelése, a természetben való alázatos és kíváncsi jelenlét, a tapasztalatokból kiinduló újratervezés módszere gyógyítólag hatott a sokszor mókuskerékben pörgetett szakmai éveim után.
Az életemben nagy szerepet játszó két kis kert, köztük egy erdőkert csendes szemlélése és gondozása rácsodálkozó pillanatokkal ajándékoz meg, az összefüggések felismerése pedig folyamatosan inspirál, tanít, és hálára késztet.
Úgy vélem, a jó kert élettől zsong, békésen válhat a természeti rendszerek körforgásainak, lüktető ritmusának színterévé. Élőlénytársainknak egyszerre élőhelyet és éléskamrát nyújt. Emberként pedig lelassít, gyönyörködtet, táplál, és finoman összekapcsol minket valódi otthonunkkal, a Természettel.