Vasúti talpfa a kertben – Frissítve

Bármennyire is rajongok érte, a talpfa jelenleg veszélyes hulladéknak minősül – alighanem világszerte. A talpfa tartósságát biztosító kátrányos, olajos kezelés során veszélyes, egészségre ártalmas ún. kondenzált vegyületek kerülnek a fába. Ezért a közlekedési társaságok a felszedett régi talpfákat kötelesek speciális ártalmatlanító telepekre szállítani, ahol a külső, kátrányos réteg eltávolítása és megfelelő megsemmisítése után a megmaradt részeket aprítják és erőművi fűtőanyagként hasznosítják.

A kezelt talpfát ezért mi se használjunk a kertünkben. A meglévők esetében pedig különösen ügyeljünk rá, hogy ne érintkezzen a bőrünkkel, illetve élelmiszerekkel. Helyettesítsük rusztikus, bontott gerendával vagy egyéb régi faanyagokkal, szükség esetén béleljük. Másik lehetőség, hogy új – bár jóval drágább – kezeletlen talpfát szerzünk be.

Az új ismeretek birtokában a régi cikket alaposan átírtam:

A faanyag, akár bontott, akár új, az egyik kedvenc kertépítési alapanyagom. Nagyon szeretem a bontott régi fa ütött-kopott textúráját, a repedéseit, ahogyan kezd eggyé válni a természettel.

Az újrahasznosítás miatt környezetkímélő. Lekerekített élei miatt gyerekbarát. Viszonylag olcsó. Ráadásul csodás a textúrája, ezáltal patinát, kort visz az új kertekbe is.

Multifunkciós. Készülhet belőle emelt ágyás vagy vízmedence – megfelelő borítással, lépcső, terasz, ágyásszegély, támfal, pad, kerti csap burkolat vagy éppen pergola, szaletli.

Sokféle stílusregiszterben megállja a helyét. Leginkább rusztikus és erdei kertekbe illik, de modern, kortárs hatás is elérhető vele, mint azt a párizsi Szajna part extravagáns, kezeletlen talpfa padjai mutatják.

Hátránya, hogy romlandó, továbbá a fa felületek télen csúsznak, ezért drótkefével kell síkosságmentesíteni.

A megmunkálásához kör- vagy láncfűrész, fúró, a rögzítéséhez nagyméretű csavarok esetleg ácskapocs szükségesek. (Nálunk a kivitelezésen a nagyszerű Demeter Attila és csapata dolgozott.)

Végül egy kis kerttörténeti háttérsztori: a talpfa kertépítési felhasználása egy holland kerttervezőnő, Mien Ruys személyéhez köthető.

Az 1904-es születésű Ruys talpfákkal való kísérletezését az indította el, hogy egy homokos talajon elterülő kert kialakítására kapott megbízást, ahol az instabil talajon a hagyományos támfalak építése nehézségbe ütközött.

Az ’50-es, ’60-as években annyira beleszeretett a talpfákba, hogy emblematikus anyaghasználata miatt “talpfás Mien”-nek is nevezték a modernizmus meghatározó alakjaként számon tartott innovatív tervezőnőt.

A fenti képen Mien Ruys egykori saját hollandiai kertjének részlete, az ún. “süllyesztett kert” látható.

A hozzászólások megtekintéséhez és írásához az adott blogbejegyzés címére kell kattintani.