A növények túlélési stratégiái – a CSR-modell

A növények számára is a túlélésrért folytatott küzdelemről szól a létezés. A rendelkezésre álló életteren az állatokhoz hasonlóan osztozkodnak, és a lehetőségekből igyekeznek kihozni a maximumot, ráadásul az egyed szintjén helyhez kötötten.

Tarka podagrafű igyekszik birtokba venni a rendelkezesre álló teret egy miskolci panelház előtti szépen gondozott kertben
Fotó: Slowgarden

A természettudósok az elmúlt évszázadok során számos modellt dolgoztak ki a növények túlélési és együttműködési stratégiájára vonatkozóan. A jelenleg legáltalánosabban használt modell a Competitor, Stress-tolarant és Ruderal szavak kezdőbetűiből alkotott CSR-modell, amit az akkoriban a brit Sheffield Egyetemen dolgozó J. Philip Grime ökológus dolgozott ki az 1970-es években. (Jelenleg ezen az egyetemen oktat többek között Piet Oudolf neves kerttervező is.)

Kompetítor vagy versengő növények a természetben a legjobb – tehát napfényes, tápdús és kellően nyirkos – helyeket hódítják meg, amit aztán igen gyorsan birtokba vesznek, benépesítenek. Hatékonyak egymás kiszorításában, ezért a természetben gyakran egyetlen növény dominál ezeken az élőhelyeken. A klasszikus nagyméretű, erőteljes virágágyási évelők – mint a japán szellőrózsa, sásliliom, japán díszfű mind ehhez a csoporthoz tartoznak.

Kompetítor japán szellőrózsa
Fotó: Slowgarden

Stressztűrő növények azokat a helyeket veszik birtokba, ahol a fontos erőforrások egyik-másika korlátozottan áll rendelkezésre, azaz a napfény, a tápanyagtartalom vagy a csapadékmennyiség kevesebb a fenti növények számára ideálisnál. Ezek a növények takarékoskodnak a szűkös erőforrásokkal, lassan nőnek, és kevés “hulladékot” hagynak maguk után. Ide tartoznak a csenkeszek, a levendulák és az árnyékliliomok.

Bimbózó levendula
Fotó: Slowgarden

Ruderális vagy pionír növények igazi opportunisták, pillanatok alatt birtokba veszik a megüresedett, bolygatott földeket. Rövid életük során gyorsan nőnek és rengeteg magot fejlesztenek. Klasszikus példa rájuk a parlagfű, melynek magjai évtizedekig pihenhetnek a talajban újabb bolygatásra várva. Ebbe a csoportba tartoznak a dísznövények közül a pillangóvirágok, a csodatölcsérek és a verbénák.

Spontán megjelenő pionír növény a gyönyörű kékes terjőke kígyószisz is, a külső kertemben dísznövényként használva
Fotó: Slowgarden

A modell inkább tendenciákat, mint éles kategóriákazt jelöl, hiszen a növények többsége kevert stratégiát alkalmaz.

A CSR-modell alapján jobban megérthetjük a növényeink működését, és a fenntartásuk szempontjából számos hasznos következtetést vonhatunk le. Érthetővé válik, hogy

  • a kompetítor sásliliom miért nyomja el gyengébb társait a virágágyásban;
  • a tűző napos, köves, forró élőhelyekre specializálódott stressztűrő levendula miért érzi jól magát a sok növény számára elviselhetetlen élőhelyeken;
  • a növények közti puszta talaj, illetve annak bolygatása miért kedvez a ruderális gyomoknak, és miért kontraproduktív a tradicionális kapálásos gyommentesítési kertészeti gyakorlat.

A hozzászólások megtekintéséhez és írásához az adott blogbejegyzés címére kell kattintani.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük