Fűfelületek a kertben és a természetben

A víz-, energia- és munkaigényes, vegyszermentesen nem fenntartható pázsitok nehezen egyeztetehetőek össze a természetes kertészkedést népszerűsítő slow gardening szellemével.

Fotó: Slowgarden
Szélben hullámzó fűfelület Páty határában

Azonban léteznek olyan fűfelületek, melyek a természetes kertészkedés barátai, így bátran létesíthetőek a kertünkben.

Jellemzően szemlélet kérdése, hogy egy adott növényt gyomnak vagy gyepet alkotó növénynek, illetve hogy egy kis állatot “gonosz” betolakodónak, vagy háborgatott őslakosnak tekintünk-e.

Miért jó és fontos a fűfelület?

A fűfelületek multifunkciósak, ücsöröghetünk, ebédelhetünk, focizhatunk vagy akár birkózhatunk rajtuk, azaz különböző kikapcsolódási és sportcélokat szolgálnak , de üdítő látványukkal is pozitívan hatnak. A talaj hűvöse és a párologtatás révén hűsítik a várost és rengeteg port és egyéb szennyeződést fésülnek ki a levegőből – a többi növényfelülethez hasonlóan.

Fotó: Slowgarden

25 nm fűfelület semlegesíti egy ember légzéshez kapcsolódó széndioxid kibocsátását, ezen kívül olyan szuper tulajdonsággal is bír, mint az illóolajszerű anyagok révén kifejtett antibakteriális hatás, melyet az angolperje és a csenkeszek esetében is kimutattak. (Tehát nem csak a kakukkfű, cickafark, levendula és társai képesek a levegő antibakteriális tisztítására egysejtűeket pusztító hatásuk révén.) A humán szempontokon túl: élőhely és táplálékforrás.

Mégis mi a gond a fűvel?

Mint szó volt róla, nem mindenfajta fűfelület természetellenes. Alapvetően háromféle fűfelület létezik, ám ezek a hétköznapi nyelvünkben gyakran keverednek. Ideje tisztázni a fogalmakat.

  • Pázsit: Mesterséges, természetellenesen fajszegény – jellemzően 3-6 finomabb szálú faj alkotta – növénykultúra, melyben minden egyéb jövevény szigorúan irtandó. A fő problémát a magas elvárások – makulátlan pázsitszőnyeg – miatti jelentős vegyszerigény jelenti, hiszen már a telepítés többszöri gyomirtással és talajfertőtlenítéssel – gyakorlatilag a talajélet megszüntetésével – kezdődik, amit aztán a megjelenő gyomok, majd a nagy sűrűség és a sok locsolás miatt rendszerint kialakuló gombabetegségek vegyszeres kezelése követ. A kényes pázsit folyamatos öntözést, tápoldatozást és – akár évi 25 – nyírást kíván, nem beszélve a szellőztetésről, homokszórásról. Ennek fényében már csekély kárpótlás a tökéletes smaragdzöld szőnyeg, melyet évszázados nemesítéssel szó szerint zöldítettek főként angol kertészek. (Fontos megjegyezni, hogy a gyepszőnyeg valójában minden esetben pázsitszőnyeget jelent.)
  • Gyep: Természetes vagy természetközeli, fajgazdag (biodiverz) lágyszárú növénytársulás, ahol bár a füvek vannak többségben, az évelő fűfélék mellett megjelenő egyéb növényeket – mint például a fürtös gyöngyike, fehér here, útifű, pongyola pitypang – jellemzően nem gyomnak, hanem a fűfelület természetes kísérő fajainak tekintjük. Ráadásul a pillangosók, mint például a fehér here, rengeteg nitrogént – ez a növények egyik legfőbb tápláléka – köt meg a gyökerein vele szimbiózisban élő baktériumok révén, így táplálva a gyepet, ezért gyakran tudatosan hozzávetik. Kialakítása egyszerűen fűmagvetéssel történik, vegyszermentesen fenntartható – a gyomirtást a nyírással végezzük-, kevésbé kell locsolni, ritkábban és magasabbra kell nyírni, és a tápanyag-utánpótlást is elégséges néhány évente biztosítani némi szerves trágyával vagy tőzeges komposzttal. A szellőztetésnek persze szintén örül.
Fotó: Slowgarden
Természetes, fürtös gyöngyikés gyep
  • Vadvirágos rét vagy vadvirágos gyep: A fentihez hasonló, de annál sokkal virágosabb, mindinkább népszerű gyepfajta, amely nem csak szép, de fontos élőhely és táplálékforrás az apró rovarok és egyéb lények számára. A magkeverék tudatosan, legalább 20%-ban tartalmaz virágmagokat, de mi magunk is létrehozhatjuk többek között pipacs, búzavirág, harangvirág, réti margitvirág, nadálytő, ökörfarkkóró, ördögszem, ligeti zsálya, lednek, len, kankalin stb. és a nitrogén miatt fontos pillangósok fűmaghoz keverésével. Ha már van van gyepünk, akkor egyszerűen a fenti növények beültetésével is létrehozhatjuk. Látványa évszakonként változó, és -fogadjuk el- az őszi hanyatlása is természetes. A telepítéskor rendszeres öntözést, azt követően viszont minimális gondozást igényel. Csak ősszel vagy tavasszal nyírjuk. A sok virág miatt a taposást kevésbé tűri, elsősorban a fantasztikus látványért ültetjük, ezért célszerű utacskát kialakítani benne, akár egyszerűen visszanyírással.
Fotó: Slowgarden
Egykori fenyves helyét átvevő természetes vadvirágos mező Bükkszentkereszten

Mint a fentiekből látható, a gyep, legfőképpen a vadvirágos rét áll közel a természeteshez, így ezek telepítése ajánlott, szemben a túlzottan művi, és ezáltal csak rengeteg energia és vegyszer felhasználásával fenntartható pázsittal.

Miért lett a pázsit az arisztokrácia státuszszimbóluma és hogyan terjedt el? – Csipetnyi kerttörténet.

Az 1700-as években jelent meg a mai értelembe vett “zöld szőnyeg” jellegű pázsit francia és angol kastélykertekben. A kedvező óceáni klímájú Angliában terjedt el igazán, ahol Lancelot “Capability” Brown nevéhez köthető a nyílt pázsitos parkstílus meghonosítása. A rövidre nyírt és az épületig futó hatalmas angol pázsit az arisztokrácia státuszszimbóluma lett, és azt jelezte, hogy a tulajdonos megengedhet magának olyan földterületet, amit sem építkezésre, sem élelmiszer-termelésre nem használ, ugyanakkor nagy munkával tart fenn. A sok tucatnyi kaszás igénybevétele mellett ekkor még sok esetben a jelentős állatállomány (nyúl, ló, birka, marha) legeltetésével is ápolták.

A középosztály számára azután vált elérhetővé a gondozott gyep és pázsit, hogy a brit Edwin Beard Budding 1830-ban – egy a gyapjúszövet felületét simára borotváló eszköztől inspirálva – feltalálta az egyszerű kézi forgódobos fűnyírót. Az öntöző szórófej 1871-es amerikai feltalálásával a kedvezőtlen klímájú területeket is meghódította a pázsit, amely a sportban is hallatlanul népszerűvé vált. A következő állomás a modern pázsitok felé vezető “úton” a szelektív – azaz csak a szélesebb levelű kétszikűeket kipusztító – gyomirtószerek 1946-os megjelenése volt, amihez a második világháború alatti, hadiipari felhasználást célzó kutatások szolgáltak alapul.

Jó tudni azonban, hogy az arisztokrácia körében népszerű gyepek a 18. századig alig különböztek a vadvirágos legelőktől, kaszálóktól. Az is ismert, hogy a Brit-szigeteken a kamilla különösen népszerű, gyakori összetevője volt a régi főúri gyepeknek.

A hozzászólások megtekintéséhez és írásához az adott blogbejegyzés címére kell kattintani.

Egy hozzászólás “Fűfelületek a kertben és a természetben” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük