Gyomok?

A gyomnak tartott növények igen fontos szerepet játszanak a természetben. Az a feladatuk, hogy beborítsák az üresen álló talajt, megkössék, védjék a szél és az eső pusztító hatásától, gyökérrendszerükkel javítsák azt, majd átadják helyüket az állandóbb növénytársulásoknak.

Fotó: Slowgarden
Pitypang

A “gyomnövények” igen sokfélék lehetnek, de jellemzően ruderális vagy pionír növények, amelyek pillanatok alatt birtokba veszik a megüresedett, bolygatott földeket. Jellemzően rövid életűek, gyorsan nőnek és rengeteg magot fejlesztenek. Klasszikus példa a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), melynek magjai évtizedekig képesek várakozni a talajban az újabb fényre kerülést jelentő bolygatásig.

Stefano Mancuso növénybiológus, a növényi intelligencia kutatója ezt írja: “mindig is szerettem a gyomnövényeket, lenyűgöz az intelligenciájuk és az alkalmazkodóképességük” (Zöld forradalom, Kossuth Kiadó, 2018). Az olasz kutató zseniális túlélési mechanizmusokkal felvértezett intelligens lényekként tekint a növényekre. “Modulokból álló felépítésük a modernitás iskolapéldája: egy kooperatív, hálózatos, vezérlőközpontok nélküli szervezet, amely ellenáll a katasztrófáknak anélkül, hogy elvesztené az életképességét, és rugalmasan alkalmazkodik akár drasztikus változásokhoz is”- írja a kötet hátsó borítójának szövege. Ebből a szemszögből már egészen lenyűgözőek a növények, nem kevésbé a pusztításukban oly leleményes emberrel is dacoló, fontos talajvédő funkciót betöltő gyomnövények.

Az ember által művelt, tehát bolygatott talajokon azonban a dísz- és haszonnövényeket elnyomó ellenséget látunk a hívatlan gyomokban.

A szakemberek egyszerűen gyomfajként kezelik a jellemzően térélősködőként működő növényeket. (A gyomnövények tudományos szóval térélősködők, amelyek az általunk preferált növények életterére, erőforrásaira pályáznak. )

  • A mezőgazdaságban tetemes kárt, hozamcsökkenést okozhatnak és akár egészségügyi kockázatot is jelenthetnek egyes mérgező fajok a haszonnövények közé keveredve.
  • A lakóövezetekben az allergén növények irtása kap komoly hangsúlyt.
  • A természetben a hazai növényeket kiszorító inváziós növények visszaszorítása van a fókuszban.
  • A díszkertben döntően esztétikai szempontok dominálnak, és kizárólag rajtunk múlik, hogy az adott jövevényt örömmel fogadjuk vagy kellemetlen gyomnak tekintjük-e.

Sajnos a gyomnövények elleni védekezés módszerei a fáradságos gyomlálás felől a 20. századi vegyipari kutatások eredményeként az “emberkímélő” kemikáliák irányába tolódtak el.

Jelenleg a világon – így Magyarországon is – a totális hatású, azaz a klorofillt tartalmazó zöld részeken keresztül felszívódva minden lágy- és fásszárú növényt elpusztító glifozát a legnagyobb méretékben használt növényvédő szer hatóanyag. Magyarországon 2015-ben mintegy 1,4 millió kg-ot értékesítettek belőle. Ez a totális hatású gyomirtószer egyes kutatások szerint rákkeltő lehet, más vizsgálatok szerint ártalmatlan az emberre, ellenben bizonyos segédanyagával van komoly gond, ezért az elmúlt években egyes glifozát hatóanyagú növényvédőszerek visszavonásra kerültek az EU-ban. A kutatások szerint az állatvilágot sem kíméli. (Az EU egyelőre 2022-ig engedélyezte a hatóanyag használatát.)

Az engedélyezések ügyében illetékes NÉBIH (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) internetes oldala szerint “a szer használatának terjedését elősegítette, hogy az eredeti gyártó” – Monsanto – “cég leginkább a glifozát-toleranciát fejlesztette a genetikailag módosított növényei előállítása során. Ennek lényege, hogy a kultúrnövény (pl. szója, kukorica) a génmódosítás következtében érzéketlen lesz a glifozát-kezelésre, ami gyakorlatilag szelektív gyomirtást tesz lehetővé: a gyom elpusztul, míg a kultúrnövény megmarad. A technológia a világ számos országában engedélyezett, Európában azonban – a GMO technológiával szembeni fenntartások miatt – nem elterjedt, Magyarországon pedig tilos. A hazánkban is alkalmazott hagyományos (GMO-mentes) mezőgazdaságban a glifozátot többnyire akkor alkalmazzák, amikor elkerülhető a kultúrnövénnyel való érintkezés. Így elsősorban a tarlók és nem mezőgazdasági területek gyommentesítésére, erdészetek, illetve gyümölcsösök gyomirtására használják, és nagy szerepe van a parlagfű elleni küzdelemben is. Engedélyezett ugyanakkor a betakarítás előtti permetezés – kukorica, napraforgó, repce, szója, búza, árpa kultúrákban -, állományszárítás (deszikkálás), illetve a betakarítás előtti gyomirtás céljából.”

Fotó: Slowgarden
Tyúkhúr (Stellaria media)

Én a magam részéről messze elkerülöm a gyomirtókat, és mindenkit arra biztatok, hogy a lehetőségekhez mérten legyen kíméletes – legalább a környezetével – amikor gyomnak tartott növényekkel találkozik. Nézzünk utána, hátha hasznos betolakodóról van szó – a gyomnövények jelentős része ugyanis egyúttal valamilyen gyógynövény is.

Ha nem is éppen az előkertben, de bizonyos zónákban meghagyhatjuk őket, hiszen például a talajtakaró tyúkhúrból (Stellaria media) és a kövér porcsinból (Portulaca oleracea) saláta készíthető, a csalánból (Urtica dioica) pedig főzelék vagy áztatással növényi tápoldat.

Fotó: Slowgarden
Nagy csalán (Urtica dioica)

Ráadásul számtalan élőlénynek szolgálnak táplálékul, a nagy csalán például a gyönyörű nappali pávaszem (Inachis io) hernyójának kedvenc eledele.

Ha mégis az eltávolítás mellett döntünk, kemikáliák helyett egyéb eszközöket alkalmazzunk.

A konkrét módszerekről a következő bejegyzésben olvashatunk.

A hozzászólások megtekintéséhez és írásához az adott blogbejegyzés címére kell kattintani.

2 hozzászólás “Gyomok?” bejegyzéshez

  1. Kedves Slowgarden!

    Alaposan körüljártad a témát és ismereteket adó, szemléletformáló szöveget írtál.
    Köszönet érte!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük