Mit ültessek? – Az őszi kert ékei

Az aranyló őszi fények és a hidegebb idő beköszöntével is számtalan csodás növényben gyönyörködhetünk a kertünkben. Némelyek – mint például a ‘Rozanne’ gólyaorr – kitartóan ontják virágaikat a nyár óta, mások – mint a lenyűgöző japán szellőrózsák – kifejezetten az őszre időzitik a virágpompájukat, amikor kevesebb rivális növénnyel kell megküzdeniük a beporzók kegyeiért. Az élelmes csodatölcsérek biztosra mennek, és csak e virágszegényebb időszakban, ráadásul az esti órákban bontják ki illatos tölcsérvirágaikat a különleges éjszakai lepkék, a kolibrikhez hasonló életet élő szenderek örömére.

De lássuk e növényeket és társaikat sorjában:

Japán szellőrózsa (Anemone japonica)

Fotó: Slowgarden
Anemone hupehensis

A valójában Kínából származó – ám Európába Japánon keresztül érkezett – hosszúszárú, kecses japán szellőrózsák számomra az ősz legszebb dísznövényei. A tövüknél bokrosodó növények fajtától függően 0,7-1,5 m magas szárakon hordozzák kecses sárga porzós fehér vagy rózsaszín virágkelyheiket. Árnyas helyet, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag, laza talajt szeretnek. Nagy kedvencem a sötétzöld lombú, hófehér virágú ‘Honorine Jobert’, de lenyűgözőek a rózsaszín fajták is.


‘Rozanne’ gólyaorr (Geranium ‘Rozanne’)

Fotó: Slowgarden
Geranium ‘Rozanne’

A másik nagy kedvenc. Májustól késő őszig megállíthatatlanul virágzik ez a szárazságtűrű és a talaj iránt sem igényes, kékeslila virágú pompás kis gólyaorr fajta. Mintegy 30 cm magasra nő, ugyanakkor rövid idő alatt 1- 1,5 méteres kiterjedést ér el talajon kúszó száraival. Remek ágyásszegély vagy kitöltőnövény lehet évelőágyásban.


Csodatölcsér (Mirabilis jalapa)

Fotó: Slowgarden
Mirabilis jalapa

A trópusi Dél-Amerikából érkezett ez a nálunk egynyáriként nevelt, bokros növekedésű, 50-80 cm magas remek illatos őszi szépség. Igazán költséghatékony: a szomszédtól kapott néhány palánta segítségével 1-2 év alatt buja őszi kertet varázsolhatunk, mivel gömbölyded fekete magjaival szinte már invazívan szaporodik. Sötétzöld lándzsás levelei fölött augusztustól hozott virágai fehérek, sárgák vagy rózsaszínek, és akár egyetlen növényen is keveredhetnek a színek. Kedveli a félárnyékos, nyirkos helyeket, de kevésbé jó körülmények között, tűző napon is szépen díszít. Kedvencem ebből is a hófehér. Jól mutat ház- és kerítésfalak előtt, alacsony időszakos sövényként vagy nagyobb foltokban kavicskertekben.


Hortenzia (Hydrangea)

Fotó: Slowgarden
Hydrangea macrophylla

Hervadásukban is lenyűgözőek a nyáron pompázó, távolkeleti valamint észak-amerikai származású elegáns hortenziafajták. Nem csak ágyásba, de nagyobb edénybe is ajánlom ültetni őket. A bugás hortenziák (Hydrangea paniculata) és a tölgylevelű hortenziák (Hydrangea quercifolia) a napsütéses helyet és a szárazabb talajokat is jól bírják. A cserjés hortenziák (Hydrangea arborescens) – mint a méltán népszerű ‘Annabelle’ – és a kerti hortenziák (Hydrangea macrophylla) ellenben inkább félárnyék-, árnyékkedvelők, jóllehet az ‘Annabelle’ a napos fekvést is jól tolerálja megfelelő öntözés mellett. Általában a savanyú kémhatású talajokat kedvelik. Csodásan mutatnak az egykori kastélykertek árnyas ligeteiben tömegesen ültetve. Ezen kívül szoliterként vagy dús sövényként díszítenek szépen.


Díszfüvek

Fotó: Slowgarden
Pennisetum alopecuroides
Fotó: Slowgarden
Stipa tenuissima
Fotó: Slowgarden
Imperata cylindrica ‘Rubra’


Ősszel mutatják meg igazi pompájukat a tavasszal még gyakran csak visszavágott “csutkaként” szerénykedő díszfüvek. Ekkor hozza kalászát többek között a hatalmas félgömbbé növekvő évelő lámpatisztítófű (Pennisetum alopecuroides), a nagyméretű, igénytelen japán díszfű (Miscanthus sinensis), illetve már nyáron virágozni kezd nagy kedvencem, a selymesen puha mexikói árvalányhaj (Stipa vagy újabb nevén Nassella tenuissima). Kalászt ugyan nem hoz, de újabban rendkívül népszerű a mereven felálló szárú, alacsonyabb – 40-50 cm-es – vörös alangfű (Imperata cylindrica ‘Rubra’ más néven ‘Red Baron’). Utóbbi tarackoló ősei veszélyes gyomnövények Délkelet-Ázsiában és Afrika trópusi részein. Ez a pompás vörös fűféle azonban mérsékeltebben terjed, szereti a napfényes fekvést és a rendszeres locsolást, ugyanakkor az időszakos szárazságot is jól tolerálja. Remekül mutat évelőágyásokban és a többi díszfűhöz hasonlóan modern kertekben.


Törpe őszirózsa (Aster dumosus)

Fotó: Slowgarden
Aster dumosus


Újabban nagyon népszerűek a kisebb kompakt gömböket alkotó, kb. 30 cm magas fajták. Szereti a napfényes helyet, és szeptember-októberben hozza kékes, rózsaszín vagy bordó virágait. Ágyások előterébe, de akár formális kertekbe is ültethető kompakt alakjának köszönhetően.


Évelő díszgyetya (Gaura lindheimeri)

Fotó: Slowgarden
Gaura lindheimeri


Még javában virágzik az egész nyarat végig díszítő fehér vagy rózsaszín virágú díszgyertya. Légiesen kecses, a legkisebb szellőre finoman hintázó laza bokrai 70-90 cm magasak és közel ilyen szélesek. Kedveli a napos fekvést és a laza talajt, és remekül bírja a szárazságot – nem véletlenül egyre népszerűbb a természetes hatású évelőágyásokban. Némely fajtája kissé fagyérzékeny.


A fenti növények csak kiragadott példák az őszi látványosságot nyújtó növények sorából. Érdemes élni velük, hiszen a pihenőidő előtti utolsó felragyogást – a látványos lombszíneződés mellett – e növényeink biztosítják a kertben.

Fotó: Slowgarden
Rudbeckia

Arról se felejtkezzünk meg, hogy a tél folyamán az elszáradt virágfejek, virágfüzérek is különlegesen szép látványt nyújthatnak, így a természetes kertekben mindenképp hagyjuk meg az arra érdemeseket szemünk, illetve az eleséget kereső madarak örömére.

A hozzászólások megtekintéséhez és írásához az adott blogbejegyzés címére kell kattintani.

Vasúti talpfa a kertben – Frissítve

Bármennyire is rajongok érte, a talpfa jelenleg veszélyes hulladéknak minősül – alighanem világszerte. A talpfa tartósságát biztosító kátrányos, olajos kezelés során veszélyes, egészségre ártalmas ún. kondenzált vegyületek kerülnek a fába. Ezért a közlekedési társaságok a felszedett régi talpfákat kötelesek speciális ártalmatlanító telepekre szállítani, ahol a külső, kátrányos réteg eltávolítása és megfelelő megsemmisítése után a megmaradt részeket aprítják és erőművi fűtőanyagként hasznosítják.

A kezelt talpfát ezért mi se használjunk a kertünkben. A meglévők esetében pedig különösen ügyeljünk rá, hogy ne érintkezzen a bőrünkkel, illetve élelmiszerekkel. Helyettesítsük rusztikus, bontott gerendával vagy egyéb régi faanyagokkal, szükség esetén béleljük. Másik lehetőség, hogy új – bár jóval drágább – kezeletlen talpfát szerzünk be.

Az új ismeretek birtokában a régi cikket alaposan átírtam:

A faanyag, akár bontott, akár új, az egyik kedvenc kertépítési alapanyagom. Nagyon szeretem a bontott régi fa ütött-kopott textúráját, a repedéseit, ahogyan kezd eggyé válni a természettel.

Az újrahasznosítás miatt környezetkímélő. Lekerekített élei miatt gyerekbarát. Viszonylag olcsó. Ráadásul csodás a textúrája, ezáltal patinát, kort visz az új kertekbe is.

Fotó: Slowgarden

Multifunkciós. Készülhet belőle emelt ágyás vagy vízmedence – megfelelő borítással, lépcső, terasz, ágyásszegély, támfal, pad, kerti csap burkolat vagy éppen pergola, szaletli.

Sokféle stílusregiszterben megállja a helyét. Leginkább rusztikus és erdei kertekbe illik, de modern, kortárs hatás is elérhető vele, mint azt a párizsi Szajna part extravagáns, kezeletlen talpfa padjai mutatják.

Fotó: Slowgarden
Fotó: Slowgarden

Hátránya, hogy romlandó, továbbá a fa felületek télen csúsznak, ezért drótkefével kell síkosságmentesíteni.

A megmunkálásához kör- vagy láncfűrész, fúró, a rögzítéséhez nagyméretű csavarok esetleg ácskapocs szükségesek. (Nálunk a kivitelezésen a nagyszerű Demeter Attila és csapata dolgozott.)

Végül egy kis kerttörténeti háttérsztori: a talpfa kertépítési felhasználása egy holland kerttervezőnő, Mien Ruys személyéhez köthető.

Az 1904-es születésű Ruys talpfákkal való kísérletezését az indította el, hogy egy homokos talajon elterülő kert kialakítására kapott megbízást, ahol az instabil talajon a hagyományos támfalak építése nehézségbe ütközött.

Az ’50-es, ’60-as években annyira beleszeretett a talpfákba, hogy emblematikus anyaghasználata miatt “talpfás Mien”-nek is nevezték a modernizmus meghatározó alakjaként számon tartott innovatív tervezőnőt.

Fotó: Garden Mien Ruys
www.tuinenmienruys.nl

A fenti képen Mien Ruys egykori saját hollandiai kertjének részlete, az ún. “süllyesztett kert” látható.

A hozzászólások megtekintéséhez és írásához az adott blogbejegyzés címére kell kattintani.

A balatonföldvári platánsor

Magyarország talán legszebb platánsora a balatonföldvári Kvassay sétányt díszíti.

Fotó: Slowgarden

A csodás balatonfelvidéki panorámájú, közvetlenül a déli parton 1200 méter hosszan futó allét a Balaton és a környék nagy fejlesztési korszakában, a 19. század végén létesítették.

A terület birtokosa, a Széchényi család háziorvosuk, dr. Korányi Frigyes javaslatára alapította az 1896-ban megnyitott fürdőtelepet. Ekkor vált az egykori Földvárpuszta – régi kelta földsánc húzódott itt – mérnöki pontossággal megtervezett modern fürdővároskává, ahol előszeretettel épített villát a korszak elitje. Többek között Bajor Gizi színésznő és Kandó Kálmán mérnök, feltaláló is az egykori villatulajdonosok között volt. Utóbbi egykori villája ma is a part számomra legszebb épülete.

Fotó: Slowgarden


Külön figyelmet érdemel, hogy egykoron fontos szempont volt, hogy a part a platánsor uralta sétány révén megmaradjon közterületnek, így a pompás villák nem közvetlenül a partra, hanem néhány méterrel arrébb, a sétány túloldalára épültek. Mindebben fontos szerepe volt Kvassay Jenő (1850-1919) vízmérnöknek, a balatoni kikötők és Földvár lelkes fejlesztőjének, aki négy évtizeden át volt a magyarországi vízügyek legfőbb irányítója.

Fotó: Régi képeslap


A megyei védelem alatt álló – 2014-ben Somogyország kincse elismerést kapott – bő 120 éves platánsor mára nagyszerűen záró, árnyas alagutat képez a gyöngykavicsos sétány fölött, így a legforróbb déli órákban is kellemesen sétálhatunk a hajókikötő és a strand között húzódó, csodás panorámájú partszakaszon a hámló kérgű, nemes fatörzsoszlopok között.

Fotó: Lac


Az országban számos nagyszerű, védett platánsor található, többek között az Alcsútdobozi Arborétumhoz vezető etyeki úton, a Lupa-szigeten, a Vásárosnaményből Vitka felé vezető úton, valamint Sásdon és Kiskunfélegyházán.

A fasorok jellemző alkotó fája a juharlevelű vagy közönséges platán (Platanus x acerifolia), amely a nyugati platán és a keleti platán feltételezett mesterséges hibridje, azaz ezek keresztezésével jöhetett létre. Az európai kertépítésben külön korszakot neveztek el a platánról, ez a 19. századra tehető, amikor kiemelkedően népszerű volt a kastélykertekben és városi parkokban, fasorokban.

A hozzászólások megtekintéséhez és írásához az adott blogbejegyzés címére kell kattintani.

Mi is az a slow gardening?

Saját névalkotásnak hittem, de kiderült, hogy már valóságos mozgalom a “lassú kertészkedés”…

Az amerikai kertész és rádiós, Felder Rushing használta először a slow gardening fogalmat a slow food mozgalomtól inspirálva. A megközelítés fontos eleme a “jelenlét”, az évszakok és a kert folyamatos változásának átélése, a tudatosság, beleértve a környezettudatosságot is, így végső soron egy stresszmentes, örömteli, környezettudatos kertészkedési formát takar.

Fotó: Slowgarden
A felvétel a Folly Arborétumban készült

Szigorúan vett szabályok nincsenek, de van néhány igen szimpatikus alapvetése, vagy inkább praktikus javaslata az irányzatnak:

  • Légy türelmes, ne akarj azonnali eredményt. A kertészkedés az akár több évtizedes idődimenziókról, a magról vagy apró palántákból nevelt növényekről, a lassulásról és a folyamatos finom változásokról szól. Élvezd magát a folyamatot, ne csak a végeredményt!
  • Felejtsd el, de legalábbis csökkentsd kertedben a víz-, energia- és munkaigényes pázsitot. Helyettesítsd virágos réttel, kaviccsal, talajtakarókkal, beporzókat vonzó évelőkkel, cserjékkel és fákkal. Legyen a kerted változatos, az apró állatoknak menedéket jelentő oázis.
Fotó: Slowgarden
A képen látható korhatag fatönk kis szarvasbogarak (Dorcus parallelipipedus) otthona
  • Helyi, de legalábbis környékbeli termesztőktől igyekezz beszerezni a növényeidet. Kezdetnek elég lehet néhány dézsás növény, vagy aprócska parcella, a kevés sokszor több.
  • Ne törődj a trendekkel, a kertészkedés nem verseny, nem kell legyőznöd senkit, legfőképpen nem kell stresszelned. Próbáld elfogadni, hogy a kertedben néha van egy kis káosz, rendetlenség. Ez így természetes.
  • Komposztálj és hasznosíts újra, amit lehet. Gyűjtsd az esővizet. Ajándékozd el a túlszaporodott növényeidet, oszd meg az ismereteidet.
Fotó: Slowgarden
  • Ha teheted, mellőzd az elektromos berendezéseket, használj seprőt, kézi sövénynyíró ollót és fűnyírót, élvezd a csendet, a lassú, figyelmet igénylő kétkezi munkát a szabadban.

A “slow gardening” végső soron arról szól, hogy élvezzük a kertünket, tanulunk belőle, dolgozunk benne, fogyasztjuk a terményeit és vele együtt “növekszünk” magunk is.

Fotó: Slowgarden

Az elektromos kerti szerszámokkal szembeni averziómmal, fűmentes kertemmel és a kert szemlélését egyfajta meditációként megélő alkatommal nem véletlen találtam rá magam is a Slowgarden fogalomra.

A hozzászólások megtekintéséhez és írásához az adott blogbejegyzés címére kell kattintani.

Különleges vadvirág a kertben – fekete zászpa

Azzal keresett meg egy kedves barátom a minap, hogy segítsek meghatározni egy a nyaralójuk szinte érintetlen erdős kertjében nőtt növényt. A képek alapján egyértelműnek tűnt, hogy a zászpáról, méghozzá a fekete zászpáról (Veratrum nigrum) van szó.

Fotó: Slowgarden


Ez az Eurázsiában őshonos erdei évelő növény kb. 1 méter magasra nő. Július-augusztusban hozza különleges, sötétbíbor színű, apró csillag alakú virágait, melyek elágazó füzért alkotnak. Levelei ugyancsak szokatlanok: bő tenyérnyi méretűek, mélyen bordázottak, szinte már tropikus hangulatúak.

Fotó: Slowgarden


Az egész növény erősen mérgező. Közeli rokonát, a még mérgezőbb fehér zászpát (Veratrum album) veratrin nevű, vérnyomáscsökkentő alkaloidája miatt hazánkban is gyűjtötték és termesztették a gyógyszeripar számára. A régi magyar parasztkertekbe is ültették – igaz, inkább a fehér változatot és főként állatgyógyászati célokra. Egyes rossz nyelvek szerint a haragosok arra is használták, hogy ezzel pusztítsák egymás baromfiállományát.


Tudtommal Magyarországon nincs kertészeti termesztésben a fekete zászpa, pedig igazán méltó lenne rá nagyszerű megjelenése és mérsékelt igényei miatt. Külföldön termesztik. Az angliai Beth Chatto Kertészetben kb. 3700 ft-ért adják, de a Wikipedia szerint az USA-ban is nagyon drága és nehezen beszerezhető. Az 1770-es évektől van adat a kertészeti használatára. Azt is tudni lehet, hogy Charles Darwin kertjében is megtalálható volt az 1840-es években.


Lakóhelyem, Budakeszi környékén gyakori. A természetben, nem védett területről gyűjtött néhány magot magunk is elültethetjük, ám ne számítsunk gyors növekedésre, több évbe is beletelik, míg virágot hoz a pompás kis növényke. Modern évelőágyásokban díszfüvek valamint sárga, fehér és halványrózsaszín virágú növények társaságában mutat szépen.

Fotó: https://centerofthewebb.ecrater.com/p/21635558/rare-black-false-hellebore-veratrum#

Fekete zászpa díszíti Piet Oudolf és Henk Gerritsen Planting the natural garden (Természetes kert létesítése) című könyvének új 2019-es kiadását is.

A szerencsésebbeknél magától nő az igazi “natural garden” részeként.

A hozzászólások megtekintéséhez és írásához az adott blogbejegyzés címére kell kattintani.